1959-ben Eleanor Roosevelt ex-firstlady győzködte az amerikai tévénézőket, hogy vegyenek Good Luck margarint. 2009-ben Hernádi Judit koleszterinszintjét csökkentette a Flóra. Ötven év eltelt, de a módszer mit sem változott. Az ilyen és ehhez hasonló, jól bevált, visszatérő mintákat könnyen megértik a nézők, és a reklámosoknak sem kell újabb és újabb megfogalmazási mód után kutatni. Kérdés, hogy mikor érdemes a klisékhez nyúlni és mikor tesz inkább rosszat a márkának a megszokott forma.
Sajnos, klisék nélkül nincs reklám, sőt az is egyértelmű, hogy ezeket sokszor kell használni. A hasonló alapokra épülő reklámok nem feltétlenül válnak közhelyessé, a játékfilmek többsége is jól azonosítható dramaturgiai-műfaji vázakra épül, ez mégsem eredményez minden esetben unalmas megoldást.
Az elcsépelt reklámközhelyek valakit kifejezetten bosszantanak, valaki minden alkalommal jót nevet rajtuk, átéli őket, rajong értük. A reklámosok gyakran használják, mert előfordulhat, hogy nincs jobb ötletük, de ha volna is, az ügyfelek örülnek neki, mert szerintük ismét beválik, ha már egyszer bevált.
Egyes kreatív szakértők szerint néhány alapötletből le lehet vezetni a reklámok nagy részét. Később néhány dramaturgiai alapötleten keresztül be is mutatjuk ezt a szürkeséget, most először néhány szlogennel melegítsünk be:
Jobb veled a világ - 2004-ben a Westelből T-mobile lett.
Mindig veled – Később ezt a szlogent használta a T-mobile (2007).
Együtt. Veled – T-mobile
És te hogy vagy? – Vodafone 2001.
Csak rólad szól – Később ezt használta, és használja most is a Vodafone.
Közel hozzád – Pannon
Egyszerűen neked - Telenor
Valóban ennyit sikerült kiötölniük a kreatívoknak, ők erre fizetést kaptak, az ügyfél erre költött el milliárdokat, és mi ezen szlogenek hatására vettünk telefont és használtuk a hálózataikat? Ugye nem?!
