Manapság elterjedt fogás, hogy fotópályázatot, filmpályázatot hirdetnek cégek. Mások ötleteire vágynak. Ezzel generálják az online megjelenéseket, komoly ingyenreklámot kapnak, hiszen, aki ilyenkor kamerát, fényképezőgépet ragad, az a márkával foglalkozik, felmegy a honlapjára, sőt arról gondolkozik, tovább adja, közösségi médián megosztja. Rendkívül olcsón vagy ingyen juthat óriási tömegekhez.
Nemcsak a cég, hanem az ilyen kampányt szervező ügynökség is okosan jár el, hiszen minimális ráfordítással komoly sikereket érhet el, úgy anyagilag mint erkölcsileg. Ha a pályázaton résztvevő filmek jók, akkor nagyszerű, hiszen a márka boldog, az ügynökség is sikeres volt. Ha nem jók – és többnyire nem jók a beküldött filmek -, akkor volt egy kis olcsó kampány, az sikeres is volt, legfeljebb a márka részéről ismét úgy gondolják, hogy visszatérnek a klasszikus, unalmas ATL-es megoldásokhoz, mert abban szerintük nincs rizikó.
Hasonló olcsó, pofon egyszerű megoldás, és mégis világszerte nagyot durrant, amikor a queenslandi turisztikai hivatal meghirdette a világ legjobb állását. Sok jelentkező közül a győztesnek a korallzátonyokon kellett posztolnia, a média rácuppant erre. Hatalmas tömegeket értek el, rendkívül olcsó volt, és mindenki róluk beszélt. Ügyes.
Most a Superbrands indított gyér utánlövést, a kedvenc márkáról lehet kisfilmet készíteni és feltölteni.
A reklámok önmagukban unalmasak, egyre nagyobb a reklámkerülés, nem csoda, hogy celebeket, zenekarokat is kell termelni. Az új civil arcokkal – úgy gondolják – ismét eladható egy darabig a magazin, a bulvárlap, megtölthető velük az internet.
Gyaníthatjuk, hogy erről a módszerről még sok bőrt le fognak húzni.
