Korábban már írtunk róla, hogy sok reklám klisével dolgozik. Könnyen azonosítható dramaturgiai struktúrával vagy ötlettel rendelkeznek.
A klisék lehetnek hasznosak, emlékezetesek, könnyen megjegyezhetőek vagy akár humorosak, önmaguk paródiái, a legtöbbször azonban egyszerűen ötlettelenné, közhelyessé teszik a reklámokat.
Néhány újabb klisétípus a reklámokban:
Az élet egy szelete
Hétköznapi életből vett mindennapi, egyszerű példa, szituáció, amelybe könnyen, mondhatni közhelyesen beleszőhető a termék. A célcsoport könnyen bele tudja képzelni magát a helyzetbe, így a terméket is a saját életébe. Ezt a mechanizmust alkalmazza sok levespor, narancslé és számos egyéb élelmiszermárka. A hirdetésekben gyakran családok fogyasztják jóízűen a terméket.
Ezek azt mondják, ami a termék lényege. Ha megveszed, akkor ezt a terméket felhasználhatod arra, amire való. Semmilyen kreativitás nincs benne, nem különbözteti meg magát a másik terméktől. Ha WC-n voltál, kell WC papír. Ha éhes vagy, egyél. De hogy milyen papír kell, és miért az, vagy hogy mégis mit egyek, és miért azt, az nem derül ki, sőt egyéb körülményekre végképp nem tér ki.
A paródiakészítők is megtalálták ezt a fajtát:
Összehasonlítás
Olyan szituáció vagy kísérlet, amikor a termékkategória más – „szokásos”, „átlagos” – darabja nem ér el megfelelő hatást, de a mi termékünk igen. Egyetlen kisgyereknek hófehér az inge a tanteremben, mert az ő anyukája az adott mosóporral mosott. Némileg árnyaltabb változata, amikor a másik termék is elvégzi a feladatot, de a hirdetett termék valamiben még többet nyújt, még többet tud, még egyszerűbb a használata, vagy egyszerűen csak olcsóbb.
Ez a reklámtípus valamilyen vélt termékelőnyre akar utalni. Valószínűleg nincsen ilyen termékelőny, de a megrendelő azért fizet, mert szerinte valamit hazudni kell a reklámban. Pedig egy jó reklámban nem kellene hazudni, csak ötlet kéne.
