A Telemédiás telefonos játékok és betelefonálós „show”-k mindig is a nap fénypontjait jelentik.
Adott egy magyarországi médiagyár, ahonnan a világ szinte minden országába sugároznak adást. Adott egy műsorvezető, aki megszakad, hogy a nézők telefonáljanak. Továbbá adottak a nézők, akik havonta tízezreket el is telefonálgatnak. A havi villanyszámlára nem marad, és a hentesnél csak körmöt vásárol a nyugdíjas, de ha adásba kerül, bemondja a frenetikus játékba, hogy „50”. Merthogy egy számot keresnek, azt a számot, amely a műsorvezető papírján van. Adott azért egy feladvány is egy ábra, vagy egy matematikai művelet, de annak vajmi kevés köze van a műsorvezető papírján lévő számhoz.
Telefonálgatnak 400 forintért a magyarok, de a Telemédia Interactv-ből kiindulva más országokban is, és csodálkoznak, hogy híjnye, tényleg ilyen rosszul számolnánk? Tényleg ennyire hülyék lennénk, hogy órákon át nem találjuk el? És igen, a műsoridő vége előtt egy perccel mindig vagy nyertes, de addig senki sem elég okos. A tévénéző, telefonáló ismét elköltötte a havi fizetését. Végülis még mindig jobban járt, hogy otthon a tévé előtt ülve fosztja meg magát a pénzétől, elvégre a félkarú rabló vagy az ittapiros-holapiros játékért le kéne mennie az utcára.
