Ahogyan korábban írtuk, nemcsak az egyes filmműfajok rendelkeznek azonosítható dramaturgiai struktúrával, hanem a reklámok között is fellelhetőek azonos típusúak.
A klisék lehetnek hasznosak, emlékezetesek, könnyen megjegyezhetőek vagy akár humorosak, önmaguk paródiái, a legtöbbször azonban egyszerűen ötlettelenné, közhelyessé teszik a reklámokat.
Az egyik legrégebbi és legegyszerűbb szerkezet, amikor a reklám szereplője kiáll a termék mellett, ecsetelve annak előnyeit, kiválóságát, egyediségét. Van, hogy megjelennek fiktív vagy álszakértők, esetleg a célcsoport számára releváns celebek, véleményvezérek.
Ilyenkor jönnek a fogkrémek a Magyar Fogorvosok ajánlásával, a vízkőoldó a Mosógépgyártók szövetségének ajánlásával. Olyan relevánsnak tűnő szervezet vagy ember ajánlja a terméket, amelyik hitelesnek tűnhet. Itt elsősorban kémiai szerekhez illenek ezek az ajánló intézmények, hiszen nehéz a termék egyedi termékelőnyeit rövid hirdetésben magyarázni.
Good Luck Margarin Eleanor Roosevelt ajánlásában:
Calgon-reklám a görögöknél:
Bár ebből a fajtából sok a kifejezetten unalmas hirdetés, előfordulhat, hogy ügyesen fordítják ki ezt a klisét. Ha pl egy kutyatápszert a Macskák Szövetsége ismer el, akkor az hitelesnek tűnik, hiszen amíg az eb eszik, nincsenek veszélyben a szövetség tagjai. Ha egy középkori lovag fémruhában üdvözli a rozsdásodás gátló szer hatékonyságát, vagy egy dinoszaurus bébi bébieledelt, esetleg tartósítószert méltat, megint csak elhisszük, hogy az jól használható.
