Július 31-én az ország középső régiójában megszűnt az analóg adás.
Az eddigi televíziózásban a műsorigazgatók párásodó szemüveggel és remegő ajkakkal emlegették, a kereskedelmi tévék folyosójának falára kifüggesztették az AGB nézettségmérését. Ennek alapján mondták, hogy ezt vagy azt a műsort „csütörtökön 1 millió fölött nézték"…
A televíziók által emlegetett számok azonban gyakorlatilag nem léteznek.
Nos, az interneten a nézettség konkrét és megfogható: ha erre a cikkre X ezer ember kattint, akkor azt lemérhetjük, és biztosak lehetünk benne, hogy ez X ezer különböző ember (de legalábbis ugyanannyi különböző gép/IP cím) volt. Ha senki nem kattint, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a cikk bukás. Egyszerű. Világos.
A hagyományos (analóg, azaz nem digitális) műsorszórás esetében ez másképpen működött. Az egyetlen visszajelzés az AGB „célcsoportjától” jött, amely célcsoport 1040 háztartást jelentett – ők kaptak egy speciális távkapcsolót, s amit ők néznek azt az AGB lemérte. Amikor tehát azt látjuk, hogy a Barátok köztöt már megint az ország lakosságának egyharmada nézte, akkor valójában 1040, különféle szempontok alapján kiválasztott háztartásban élő ember egyharmada nézte a szóban forgó műsort (ha egyáltalán nézte, és közben nem nintendózott a másik szobában). És ebből a televíziók „tippelnek” – ha 1040 harmada „barátokközt” néz, akkor biztos az egész ország egyharmada így van vele… Ezt hívják reprezentatív mintának. És ezen múlnak százmillió (, sőt 70 milliárd) forintok.
A digitális átállás után elvileg ezek a számok pontosabbak lehetnek.
