Médiarés

Így is lehet.

Egy kis faültetés, némi környezetvédelmi tevékenység cseppnyi adakozást - ez a társadalmi felelősségvállalás?

Legrosszabb esetben a cégek egyáltalán nem tartják fontosnak, hogy ilyesmivel foglalkozzanak. Többségük szerint ehhez a pénz hiányzik. Pedig nem feltétlenül szükséges sok pénz ahhoz, hogy egy vállalat legalább felelősnek tűnjön, ehhez képest még egy lépés, hogy ne csak tűnjön, hanem valóban legyen is az.

A döntéshozók szerint elég egy kis támogatást nyújtani, adományokat adni, és már le is tudták ezt a feladatkört. Egyesek tovább mennek és fontosnak tartják a környezetvédelmet, esetleg a közösségek iránti elkötelezettséget. Csak igen kevesen jutottak el az átláthatóság, a fenntarthatóság vagy más mélyrehatóbb feladatokig, noha a CSR egy gondolkodásmódot, egy vállalatirányítási kultúrát is jelent.

Ha társadalmi felelősségvállalás alatt valóban csak ilyen felszínes és közhelyes megoldásokat veszünk, akkor könnyen „ciki” lehet egy vállalat CSR-tevékenysége. E miatt sokan egyszerűen zöldrefestésnek nevezik azt, amikor hazugságra alapul a kommunikáció, és amikor a vállalat alaptevékenysége olyan káros termék vagy szolgáltatás, akkor valóban hiteltelenné válik bárminemű CSR. Rossz fényt vethet a cégre, amikor üres „mentsük meg a földet” lózungokból áll a CSR-kommunikáció, vagy amikor a vállalatvezetők cselekedetei és kommunikáció ellentmondanak egymásnak - például ha a vezérigazgató céges luxusterepjáróval érkezik a Föld Napja rendezvényre, vagy ha saját elhízott gyerekei nyalókát szopogatnak az éhező afrikai árvák meglátogatása közben.

Egyre több tematikus étterem nyílik Kínában. A legvadabbak a vécé-dizájnú vendéglátó egységek, ezekből már csaknem két tucat található országszerte, így Peking, Sanghaj, Sencsen, Hangcsou, Csungking, Tajjüan városokban, de Modern Vécé néven étteremlánc is létezik. Az extrémitásokat kedvelő vendégek a tipikus fekete-fehér mosdócsempék és falfeliratok között, valódi vécécsészén ülve kóstolhatnak. Az asztalok maguk üveglappal fedett vécécsészék vagy mosdótálak, a tányérok, poharak, desszertestálak kivétel nélkül toalettformájúak. Az ételek is illeszkednek a tematikába, a házi specialitás így a kis vécécsészében felszolgált, csavart formában tálalt csokoládéfagylalt.

A mosdótematikán túl például luxusrepülő-belsőre dizájnolt falak között is ehetnek a vendégek Kínában. Itt légiutas-kísérőnek öltözött pincérek érkeznek gombnyomásra az asztalokhoz, amelyek körül a székek is a repülőgépek üléseit mintázzák. A hely rendkívül csendes, a falak fehérek és dekoráció nélküliek, az ablakok kicsik, négyzetesek. A különféle helyimitációk mellett egyre több a kedvelt rajzfilmek hangulatát idéző étkezde is az országban. Állandó teltházzal működik például a másfél éve nyílt Hello Kitty étterem Pekingben, ahol nemcsak a rózsaszín és fehér, óriási masnikkal teli beltéri díszítés és a japán mesefilmfigura méteres plüss másai idézik a négylábút. Az ételek formája szintén cicás, a desszertek például jellemzően rózsaszínek és macskafejalakúak, de az itt kapható kávé habjából is Kitty jellegzetes mosolya köszön vissza.

Mind több a komolyabb hangot megütő, úgynevezett "vörös étterem" is az országban. Ezek jellemzően az 1978-as "reform és nyitás", a modern Kína születése előtti évtizedeket, Mao Ce-tung korát idézik. Itt óriási, nyíltterű, vörösre mázolt csarnokokban, hatalmas kerek asztalokat körbeülve rendelhetnek a vendégek a jellegzetes munkásruhát, avagy a Népi Felszabadító Hadsereg korábbi egyenruháját viselő pincérektől. Dekorációként korabeli, a párt propagandájának egykor fontos részét jelentő plakátok, valamint kommunista vezetők arcképei szolgálnak, sok helyen maoista dalok éneklése, zászlólengetés és fegyveres bemutató az esti program.

A The Faces of Facebook oldalon egy nagy képben látható az összes eddig feltöltött Facebook-profilkép.

A jelenleg 1 milliárd 279 millió profilképet számláló oldal folyamatosan frissül. A projektet Natalia Rojas szabadúszó dizájner indította.

Túl nagy a kínálati oldal, messze meghaladja a keresletet a hazai turizmusban. Vannak régiók Magyarországon, ahol túlságosan sok szálloda van. Gyakran ezekre a területekre újabbak is épülnek, különösen az európai uniós források felhasználása érdekében. Ugyanakkor számos szálloda bezárt, és árulják őket, csak hát, nem kellenek senkinek.

Ugyanakkor vannak az országban olyan térségek, ahova nem akarjuk vonzani a turistákat, pedig volna mit látni. A külföldiek néhol mégis felfedeznek látnivalókat, mert nemzetközi kiadványok megemlítik azt, amit Magyarország nem emel ki. Ezeken a területeken kevés a szálloda vagy egyáltalán nincs megfelelő szálláshely-szolgáltatás. A turistának így legfeljebb fél napos kirándulásra nyílik lehetősége ilyen területeken.

A rádió előnye, hogy alacsonyabb a reklámkerülés. Bár gyakorta hallgatjuk a rádiót csak azért, hogy szóljon valami a háttérben, ha épp figyelünk, akkor mégis jobban megjegyezzük az abban szóló reklámot. Főleg azért mert többnyire promóciós ajánlat szólal meg, azaz arra hívják fel figyelmünket, hogy valami olcsóbb mint szokott. Imázsreklámra ritkábban használják. Meglehetősen olcsón el lehet érni sok embert. Területileg jól célozható, főleg a helyi rádióknál. Rendkívül rugalmas eszköz, nagyon gyorsan cserélhető a hirdetés.

A rádió hátránya, hogy csak verbális hatással operál, ugyanakkor emiatt inkább hagyatkozik a kreativitásra illetve tudatra. Másodlagos eszközként kiegészítő jelleggel érdemes csak használni egy kampányban, mert önmagában általában kevés!

A jövőben pesszimista előrejelzés szerint a rádiózás végképp háttérbe szorulhat. Szerepét átveheti az internet, a zenelejátszók stb. Az biztos, hogy egyre szűkül a közönsége. Jobb esélye lehet a kisebb tematikus helyi adóknak, amelyek egy jól behatárolható célcsoportot igyekeznek elérni. Megmaradhatnak a jól meghatározott közösségi rádiók, azoknak lesz egy bája és helyi érdekeltségük.
Valószínűleg még több személyes üzenet kerül az éterbe, még inkább önmagukat hallgathatják majd a hallgatók, amolyan hangos chatként.