Médiarés

Bár valószínűleg nincs ember az országban, aki ne látta volna az Advil Ultra Forténak – a Corvus Design által készített – reklámszpotját.

Ez a tény legkevésbé sem annak köszönhető, hogy a szpot kreativitásával és újszerűségével annyira megragadt volna a fejekben – jóval inkább annak, hogy 2009-ben ezt a szpotot adták a legtöbbet a hazai tévécsatornák: az AGB Nielsen adatai szerint összesen 15 274 alkalommal.
A Canesten Kombi „Na, ettől most elmenekültek a pasik, és nyugodtan beszélhetünk a hüvelygombáról” reklámszövegét is bizonyára minden tévénéző magyar kívülről fújja – miközben ez a szpot is egyik iskolapéldája lehetne a kreativitás hiányának. És ezt is nagyon sokszor láthattuk. Ezért most meg sem mutatjuk

Vajon miért ennyire rosszak a gyógyszerreklámok. Rosszak, és mégis rengeteg pénzt költenek arra, hogy sokszor lássuk őket. Megéri lebecsülni a nézőt, és minél egyszerűbb módon, unalmasan és rosszul megcsinálni a reklámot, majd olyan sokszor adni, hogy már a rosszat is megszeresse?

A gyógyszerkommunikációt szigorúan szabályozzák. Orvost nem használhatnak, fogyasztásra nem buzdíthatnak, a kockázatokra és a mellékhatásokra fel kell hívniuk a figyelmet. Minden egyes szónak súlya van, és csak azokat a kifejezéseket lehet használni, amelyeket a gyógyszer hivatalos törzskönyvezésekor bejegyeztek. A szigorú előírások pontos és határozott definíciókat kívánnak a reklámban, amire az asszociációk, jelentésátvitelek nem alkalmasak.

Ha megvan a gyártócég, elkezdődnek az előkészítési folyamatok. A rendező többfordulós casting után kiválogatja a szereplőket, helyszínt keres, és az operatőrrel, a stylisttal és a látványtervezővel megalkotja a film vizuális világát. Megrajzolják képregényszerűen (Storyboard) az elképzelt beállításokat és képkompozíciókat. A terveket az ügynökség és az ügyfél is megtekinti, jó esetben elfogadja.

Helyszínbejárás és nagyon pontos végleges tervezés után következik a forgatás. A forgatáskor még csak a film nagyon nyers változata van meg, ezt az utómunka követi. Elsőként a nyersvágás következik, amelyen a film mozgásai, képei már láthatóak, de még sok további utómunka vár a készítőkre. Ekkor az ügynökség és az ügyfél ismét megtekintheti az addig elkészült produkciót. Rossz esetben szakmaiatlanul hozzászólnak, jó esetben helyes javaslatokat tesznek.

A végleges vágás után az animációs és más effektek valamint a fényelés következnek, ezzel megadják a film szín- és hangulatvilágát. Ezután már adásminőségű képet vetítenek le az ügyfélnek és az ügynökségnek, akik szerencsés esetben elégedetten rábólintanak a végleges verzióra, amit aztán sokszorosítanak, és a médiához kerül.

Az ügyfél (egy cég vagy termék, márka képviselője) megkeresi a reklámügynökséget egy brieffel, ami a legfontosabb információkat tartalmazza a termékről, a cégről és a célcsoportról. Az ügynökségi kreatívok ezek alapján megírják a reklámötletüket. Ez persze egy hosszú folyamat, amíg odáig eljutnak. Jó esetben az ügynökség felkészült szakemberekből áll, és sok szempontból megvizsgálják a márkát, a célcsoportját, körbenéznek a termék piacán. Megkeresik az egyedi termékelőnyöket, amelyek többnyire manapság már nincsenek, hiszen a gyártók egymást utánozzák. Az igazán jó ügynökségek ezért nem meglévő termékelőnyt keresnek, hanem egy világot, egy márkaélményt kreálnak a márka köré.

(forrás: Kreatív)

Az ügynökség a reklámötletből egy újabb briefet készít, és megversenyezteti a produkciós, reklámgyártó cégeket. A tenderre jelentkező cégek egy rendezői treatmenttel és részletes költségvetéssel pályáznak a filmforgatásra. Az ügynökség választ, a gyártó cég dolgozni kezd.

Tizenöt éven belül a televízió a mai formájában már nem létezhet.

A televízió vélhetően soha nem fog teljesen megszűnni vagy eltűnni. De ha belekukkantanánk a jövőbe, egy olyan televíziót (és adásokat) láthatnánk, amelyek nyomokban sem emlékeztetnek napjaink műsorfelépítésére. A jelenlegi műsorsugárzást tönkretette, illetve tönkre fogja tenni az internet – ezt a folyamatot napjainkban épp átéljük.

A televíziók által emlegetett nézettségi számok erősen megkérdőjelezhetőek. Az interneten a nézettség konkrét és megfogható: ha erre a cikkre X ezer ember kattint, akkor azt lemérhetjük, és biztosak lehetünk benne, hogy ez X ezer különböző ember (de legalábbis ugyanannyi különböző gép/IP cím) volt. Ha senki nem kattint, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a cikk bukás. Egyszerű. Világos.
 A televízió esetében eddig az analóg rendszernél ez egy szűk minta alapján működött. A digitális átállás során a nézettségmérés is alakul.

A televíziók ma már nem csak a frekvenciájukon adnak adást, hanem igyekeznek több platformon is megjelenni tartalmaikkal, az egyik ilyen az internet. On demand elérhető tartalmak manapság már léteznek, de ezeknél meg a reklámidő nehezen értékesíthető. Az biztos, hogy a televíziónak folyamatosan alakulnia kell ahhoz, hogy a mai fiatalokat is elérjenek tartalmakkal.

Aki csak egyetlen híradót néz meg naponta, az tájékozatlan marad. Egy felmérés szerint azok, akik csak az RTL klub vagy a TV2 híradóját nézik meg, lényegesen kevesebbet tudnak az országban történt dolgokról. A nyolc általánost végzők és a szakmunkásképzőt végzettek nagyobb százalékban választják csak e két hírműsor valamelyikét. Az értelmiség tagjai közül nagyobb arányban figyelnek egynél több hírforrást.

A kutatás azt is kihozta, hogy a fidesz-szavazók szerint ma kevésbé hallgatják el a híreket, és ők a közmédia hírműsoraival is elégedettebbek, a mai ellenzékre szavazók pedig inkább elégedetlenek.
A médiafogyasztás a választási szokásokra is hatással van, többnyire úgy választunk híradót, amilyen a beállítottságunk. Kevesen vannak olyanok, akik megtekintenek ellenkező politikai táborhoz tartozó hírműsorokat.

Facebook-ízű fagyit csinált egy cukrász testvérpár a horvátországi Murter szigetén található Tisnóban.

A Valentino Ice Shop egyik tulajdonosának, Admir Alilnak akkor jutott eszébe az ötlet, amikor látta, hogy 15 éves lánya folyamatosan a közösségi oldalon lóg, ezért úgy gondolta a többi Facebook-függő is lecsapna az új fagyira - írja a Mashable.

A fagyi receptjében semmi különös nincs: kék színű sziruppal öntöttek le vaníliafagylaltot, majd az egész tetejébe egy Facebook-logót tettek. Egy tölcsér egy euróba kerül, és annak ellenére, hogy a jégkrém egyáltalán nem különleges, rögtön sláger lett a szigeten.