Lantai-Csont Gergely képe került be a National Geographic Traveler fotópályázat 11 legjobb alkotása közé.
Gergely 23 éves, a Kongóban készült fényképe 15 ezer alkotás közül bizonyult az egyik legjobbnak. Felvétele egy titokzatos helyi közösség életébe enged bepillantást. A képen a Tata Honda szekta nőtagjai egy vallási szertartásra készülve hamuval kenik be magukat, hogy a víz ne érhessen testükhöz a rituálé során.
Animációs betétekkel készítettek kisfilmet Budapestről angolul. A kalauz Mike - egy angolul beszélő srác, aki sokat bicajozik. A magyar fővárosban láthatóak romkocsmák, fürdő, a Parlament, a Bazilika...
Kicsit közhelyes, de szerethető.
Amikor a Coca-Cola 1886-ban elkezdte terjeszteni termékeit senki sem gondolta, hogy egy évszázad múlva a disztribúció, azaz a polcokon való megjelenés önmagában semmit sem fog érni: biztosan eladást nem fog produkálni. Közel egy évszázad kellett ahhoz, hogy a marketing és sales tudományok egy új technikát vessenek be a fogyasztóért vívott harcba: az image ("márkakép") felépítését. Az 1970-es évek második felétől megjelentek a márkák, akik "képben" beszéltek.
Látható, hogy a tőzsdén az erősen márkázott termékek indexe az évek alatt hogyan "húzott el" a nem márkázott termékek indexe mellett. A márkázás valódi tőzsdei értékképző. Így lehetett "eladni" a management többi tagjának a "képben mondom el" ötletet. A márkázás ugyanis területfoglalás. A fogyasztók agyában elfoglalt terület az, aminek az "ingatlan értéke" adódik hozzá a vállalat “kézzel fogható” javaihoz.
A Coca-Cola vállalat értéke ma 142 milliárd USD, de mindössze 58 milliárd ebből a vállalat materiális javainak értéke: a gyárak, üzemek, autók és automaták, a maradék immateriális. 84 milliárd USD, ami a teljes értéknek az 59%-a, csak magának a Coca-Cola brandnek az értéke: az emberek agyában élő kép értéke. Emblémástul, szlogenestül, az üveg sziluettjének ismeretétől, az immateriális brand imagebe beleölt milliárdok felépítésének minden centjével együtt. A helyzet megfordult: az immateriális többet ér manapság, mint a materiális. Így képez materiális értéket a reklám, és a kreatívok agya.
Érdekesen alakult a július végi nézettségi lista.
A Forma 1 Magyar Nagydíj mindent vitt. Az M1 ritkán tud a lista élére kerülni, de a Hungaroringról történt közvetítés a kereskedelmi célcsoportban és a teljes lakosság körében is első lett. Elvileg több mint 1 millió 178 ezren nézték, 18-49-ben pedig 508 ezren.
Ilyenkor nyáron ugyan szünetel a Barátok közt, ezért nem is várjuk el tőle, hogy nézett legyen, de a testvére, az Éjjel nappal Budapest is csak a második helyet szerezte meg. Harmadik és negyedik a Fókusz és a Reszkessetek betörők 2. (elképesztő, hogy ezt a filmet bármikor adják, századszor is megnézik egyesek...)
Tudjuk, ilyenkor dupla epizódokkal jelentkeznek a népszerű sorozatok is, meg kisebb hangsúlyt fektetnek a kertévék is a nézettségre, de ennek meg is lett a böjtje. A Forma 1-en kívül az M1 számos műsora bekerült a TOP50-be, ami szokatlan. A Telesport és az esti Híradón kívül bekerült a déli Híradó is, ami abszurd, hiszen nem is főműsoridőben van. Nem véletlenül 25 százalékos share-rel, azaz az éppen tévézők negyede azt nézte.
Mostanában a Film+, a Viasat3 és a Cool egy-egy filmmel vagy sorozattal bekerül a legnézettebbek közé, ez most is így volt, de leginkább a 18-49-es korcsoportban.
Ami tulajdonképpen példátlan, hogy még az M2 és a Duna TV is be tudodt kerülni a TOP50-be: a gyerekcsatorna a Tüskevár sorozat egyik epizódjával, a Duna TV pedig az Önök kérték-kel hasított. Hihetetlen, de július végén már 264 ezer néző elég volt ahhoz, hogy a 49. helyet megszerezze a Duna TV. 18-49-ben egyébként már 104 ezer nézővel a listára lehetett kerülni.
Persze ezek még mindig AGB adatok, de érdekes, hogy az eddigi RTL-TV2 monopolhelyzetet vajon csak a nyár vagy más kényszer is oldja-e.
Július 31-én az ország középső régiójában megszűnt az analóg adás.
Az eddigi televíziózásban a műsorigazgatók párásodó szemüveggel és remegő ajkakkal emlegették, a kereskedelmi tévék folyosójának falára kifüggesztették az AGB nézettségmérését. Ennek alapján mondták, hogy ezt vagy azt a műsort „csütörtökön 1 millió fölött nézték"…
A televíziók által emlegetett számok azonban gyakorlatilag nem léteznek.
Nos, az interneten a nézettség konkrét és megfogható: ha erre a cikkre X ezer ember kattint, akkor azt lemérhetjük, és biztosak lehetünk benne, hogy ez X ezer különböző ember (de legalábbis ugyanannyi különböző gép/IP cím) volt. Ha senki nem kattint, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a cikk bukás. Egyszerű. Világos.
A hagyományos (analóg, azaz nem digitális) műsorszórás esetében ez másképpen működött. Az egyetlen visszajelzés az AGB „célcsoportjától” jött, amely célcsoport 1040 háztartást jelentett – ők kaptak egy speciális távkapcsolót, s amit ők néznek azt az AGB lemérte. Amikor tehát azt látjuk, hogy a Barátok köztöt már megint az ország lakosságának egyharmada nézte, akkor valójában 1040, különféle szempontok alapján kiválasztott háztartásban élő ember egyharmada nézte a szóban forgó műsort (ha egyáltalán nézte, és közben nem nintendózott a másik szobában). És ebből a televíziók „tippelnek” – ha 1040 harmada „barátokközt” néz, akkor biztos az egész ország egyharmada így van vele… Ezt hívják reprezentatív mintának. És ezen múlnak százmillió (, sőt 70 milliárd) forintok.
A digitális átállás után elvileg ezek a számok pontosabbak lehetnek.
Manapság, ha címben leírjuk Simicska Lajos nevét, sok százzal megemelkedhet egy internetes cikk olvasottsága, még akkor is, ha egyébként a Simicska nevű delfinfiú és a Dundika nevű delfinlány állatkerti szaporodásáról számolna be Hanga Zoltán.
Esetünkben a Magyar Nemzet szerint "Médiamogulok" "titkos tervet" szőnek "a kormány ellen", ezért indokolt e név címben való szerepeltetése. A Story4 TV induló hírháttér-műsorának szóló ingyenreklámból megtudjuk, hogy a Sanoma Media Budapest "vélhetően"(!) riportnak álcázott kormányellenes műsorokat sugároz majd.
Megtudjuk továbbá, hogy korábban összejöttek egyes magyarországi médiavállalatok és -ügynökségek vezetői, és a reklámadóról is tárgyaltak. Az MNO szerint a megbeszélésen az Axel Springert Bayer József, a Mindshare-t Somlói Zsolt, a Mediaedge CIA-t Gulyás János, a TV2-t Simon Zsolt, az Aegis Csoportot Schiffer Ferenc, az OMG-t Mező László, az RTL-t Dirk Gerkens, a Sanomát Szabó György, a PanMedia–IPG csoportot Bognár Tamás, az Initative Mediát Németh Béla, a Ringiert Mihók Attila képviselte. Továbbra is az MNO szerint az ügynökségek vállalták, hogy "lehetőleg nem helyeznek el hirdetéseket a jobboldali médiumokban, illetve a közmédiában". "A résztvevők arról" is "döntöttek, hogy mostantól minden politikai kérdésben saját eszközeikkel a kormány ellenében foglalnak állást, nagy felületet adnak az ellenzéknek, és előnyben részesítik a kabinetet érintő negatív híreket."
A témára egyebek mellett a Kreatív is reagált. Mint írják "egy tisztességes médiaügynökség, olyan, amelyik piaci alapon szolgáltat, (...) nem tenne olyat, hogy a médiumok aktuális teljesítményét, számait, látogatottságát, olvasottságát, nézettségét, közönségük demográfiai összetételét semmibe véve azért nem viszi a hirdető pénzét a Magyar Nemzethez, mert az ügynökség ügyvezetője szimplán utálja a kormányt vagy a Magyar Nemzetet. A reklám- és médiapiac kereskedelmi része, vagyis, amikor kisebb-nagyobb, hazai és nemzetközi cégek (hirdetők) reklámokat készíttetnek, majd azokat megjelentetik bizonyos médiumokban, az azért van, hogy a termékeket könnyebb legyen eladni. A médiaügynökségek munkáját azzal lehet a legjobban lemérni, hogy a rendelkezésre álló keretből sikerült-e a legjobb médiacsokrot összeválogatni, amivel a legpontosabban elérhető az az állampolgár, akiről azt gondolják, megveszi majd azt a valamit."
Mint írják a médiaügynökségek "hibát követnének el, ha nem hirdetnének Simicska és Nyerges közterületi cégénél, a Publimontnál, Nyerges rádiójánál, a Class FM-nél, vagy Fonyó Károly ingyenes napilapjánál, a Metropolnál. Egészen egyszerűen azért, mert vagy piacvezetők, vagy a piac megkerülhetetlen súlyú szereplői." A Kreatív ezután kitért arra, hogy véleményük szerint "az állami szektor" azaz a Miniszterelnökség, a minisztériumok, az állami vállalatok, önkormányzatok, amelyek hirdetéseiket közpénzből helyezik, vagy helyeztetik el bizonyos médiumoknál, ők viszont "70-80 százalékban a Fidesz-közeli üzletemberek, Simicska Lajos, Nyerges Zsolt, Liszkay Gábor és Fonyó Károly érdekeltségeinél költik el a pénzt."
Jelen írásnak nem dolga igazságot tenni, de mindenképpen érdekes utalásnak szántuk 2013 nyarán a magyarországi médiahelyzetre vonatkozóan. Várjuk a véleményeket!