Van néhány megoldhatatlan probléma, amelyek ki tudja, meddig rombolják még az ország imázsát. Bosszantóak eszek Magyarországon belül, és külső megítélésünket sem javítják.
Nagy és örök téma a magyar vezetési kultúra. A magyarok közül kevesen tudnak jól és intelligensen vezetni. Udvariatlanok, lassúak és agresszívek a magyar autósok. Ha beáll 
egy útszakasz, akkor nagyon kevesen jönnek rá, hogy léteznek elkerülő útvonalak. Kevesen választják a kisebb forgalmú utakat, inkább mindegyik áll a dugóban. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy egy zöld lámpánál csak néhány autó képes átérni, mert nagyon lassan eszmélnek rá, hogy mehetnének. Amikor az első elindul, a második még nem is tette egyesbe a kocsit. Az egymás mögött álló autók mindig másodpercekkel később indulnak el. Van olyan ország, ahol amikor zöld a lámpa, akkor a tízedik autós is elindul, mert megbízik az előtte lévőkben és tudja, hogy azok is megindulnak. Úgy azért jóval többen átérnek egy zöldön.
A 4-es metró sosem fog elkészülni. Hogy van az, hogy megterveznek egy metrót, annak van egy költségvetése, aztán csodák csodája milliárdokkal többe kerül a valóságban.
A csatornafedelek még mindig csak elvétve vannak szintben.
Az építőiparban körbetartozás van, és sokadik al-al-alvállalkozó, aki a munkát valójában végzi, már csak aprópénzért dolgozik, a fővállalkozó meg milliárdokat keres. Nem véletlenül, ez is politika.
Rengeteg büdös hajléktalan ül a buszokon. Aki kocsival megy, csak "Fedél nélkül"-árussal találkozik egy-egy kereszteződésben, de a közösségi közlekedést igénybevevők mindenféle bűzt érezhetnek az ilyen típusú emberből.
Miért van az, hogy még mindig van olyan egészségügyi intézmény, ahol az ember órákat áll sorba, hogy vért vegyenek tőle vagy megvizsgálják. Hogyhogy nem sikerült még feltalálni az előjegyzési rendszert? Az sem helyes magyarázat, hogy „mer’ az drága!”, ugyanis egy kis füzet is megteszi, hogy az előjegyzést vezesse a recepciós. Még a sorszám is sokat könnyítene a helyzeten. Mert ugye a vizitdíj bevezetésekor felvettek néhány takarítónő külsejű hölgyet, akik vizitdíj-nyugtát adtak, és jó esetben sorszámot. Azok még mindig ott ülnek, pedig se vizitdíj, se sorszám, se előjegyzés. Takarítónő külsejű hölgy helyett megtenné egy normális tájékoztató tábla is, hogy mi merre van…
A hivatalok is rombolják az ország megítélését. Az önkormányzatokban rengeteg a léhűtő, 30 éve ott dolgozik, de ennyi év alatt sem dolgozott le 40 órányi munkaidőt. Pénteken 12:30-kor ciánoznak a hivatalban, ott hétfőn reggel 10-ig senki nem mozdul meg, hiszen 8-től kávézni és cigizni kell. Az APEH-nál az adatfelvevő egy ujjal gépeli az ember nevét, de megkérdezi, hogy Tóth téhával?
…és nyugdíjosztáskor mindig tömeg van a bankokban. Ma már városban a postás nem viszi ki a nyugdíjat? Persze még mindig jobb a nyugdíjas, mert az csak lassú, mint a „segélyreváró”, mert az még ordít is, és írni sem tud.
