Médiarés

A kreatív szakma gyakran panaszkodik Magyarországon, hogy az ügyfelek nem engedik a kreativitást kibontakozni. Félnek attól, hogy a kreatív koncepció nem válik be, sérti a márkájuk hírnevét. Ebben van némi igazság, de persze a magyar kreatívok sajnos gyakran akkor sem kreatívok, amikor az ügyfél engedné nekik. Általában arra hivatkoznak, hogy nincs pénz.

Következzék néhány jól sikerült példa arra, amikor egy jó ötlettel nem túlságosan drágán lehet nagyszerűt alkotni. Íme, néhány ambient hirdetés a nagyvilágból.

Ne ítélj elsőre! Nem mindig úgy van, ahogyan látod! Néhány példa ilyen reklámokra:

Cseng a telefonom! Nővérke, kérem, segítsen!
 

Ennek vége!
 

Önvédelem

A Rutgers kutatói nemrégiben azt találták, hogy az ún. közösségi tudatfolyamok (social awareness streams) legnépesebb csoportját olyanok adják, akik leginkább saját magukra fókuszálnak. A Twitter esetében az ilyen felhasználók ("meformer"-ek) aránya eléri a 80 százalékot is. A maradék 20 százalékot az informátorok teszik ki, akik nagyobb valószínűséggel osztanak meg híreket, linkeket, értesüléseket, eltávolodva a prompt én-üzenetektől. Ennek a csoportnak a tagjai aktívabbak, beágyazottabbak a közösségi tudatfolyamokban, több interakcióra képesek, és ezért több a követőjük, barátjuk is

A „csiripelők” négyötöde inkább önmagára fókuszál, az én-üzenetek gyakran pusztán az ilyen-olyan minőségű kapcsolatok ébrentartását szolgálják. Több hatékony stratégia létezik tehát a magán tweetek terén, ám kérdés, hogy mit tehetnek a márkák ebben a közegben? A Twitteren éppen csak megjelenő cégeket többnyire túlzott szárazsággal, azaz az "én" teljes kimaradásával vádolják. Paradox módon azonban valódi informátoroknak sem mondhatóak, mivel üzeneteik többnyire csak magukról tartalmaznak állításokat, a világról nem, túl száraz a stílusuk.

Sok márka ott rontja el, hogy azt hiszi, elég egy Twitter accountot nyitni, s majd maguktól történnek a dolgok. Sajnos nem. Bár a márka kétségkívül vonzó, de a tweeteknek akkor lesz ereje, ha újat mondanak, ha exkluzívak. A legrosszabb, amikor az adott márka automatizálja a tweetjeit. Arctalan, értelmetlen. A Twitterre kétirányú kommunikációs eszközként kellene tekinteni. Egy jó márka ezrek véleményét tudhatná meg percek alatt, ha feltenne egy kérdést.

Ráadásul az sem biztos, hogy egy márkának "jól áll" a Twitter. Vannak márkák, amelyek egyszerűen hiteltelenek ezen a platformon. Vagy ha megszólalnak, a viselkedésük, a tartalmaik összeütközésbe kerülhetnek a kialakult imidzsükkel, és ez azonnali elutasítást von maga után. Ez különösen a rég bejáratott, több évtizedes múlttal rendelkező brandek esetében lehet kockázatos, amelyekkel szemben az embereknek kialakult elvárásaik, attitűdjeik vannak és ebbe a képbe a Twitter pillanatnyilag nem igazán fér bele. Ugyanakkor a mikroblog arra is alkalmas lehet, hogy nagyon lassan és óvatosan változást indítson el, és segítségével formálni, gazdagítani lehessen a márka személyiségét.

Forrás: Mediainfo

A japánok kísérleteznek az intelligens billboard-óriásplakátokkal.
A közterületi reklámozásban jelenthet nagy előrelépést, ha a reklámeszközök személyre szabottabb üzeneteket tudnak megjeleníteni, növelve ezzel a célzottságot. A CNET News szerint a tokiói metróban folyik az a kísérlet, melyben digitális plakátfelületeket kötöttek össze kamerákkal, melyek képesek felismerni az elhaladók nemét és korát.

A kísérlet egy évig tart, összesen 27 digitális felület segítségével végzik a teszteket. Arról gyűjtenek adatot, hogy milyen típusú emberek, milyen időszakban, milyen reklámokra lesznek figyelmesek. Mint minden ilyen kísérletnél, rögtön felmerülnek a személyiségi jogi aggályok, ám a projekt szóvivője szerint nem őrzik meg az így készült képeket.

Amennyiben sikerülne megfelelő eredményeket elérni, akkor célzottabbá lehetne tenni a reklámkampányokat, csökkentve ezzel a meddőszórást, és növelve a hatékonyságot. 

Női bugyikkal többnyire megnyerhetőek a férfiak. De mi van akkor, ha a női bugyi nem nőkön van?
Ez nem perverzió, pusztán ugyanabból az ötletből kiinduló hirdetések.

Az üdítőital, egy jéghoki meccs és egy hajspray ugyanazt juttatta eszébe a kreatívoknak. Mégis perverzek?

Betépve-kitépve-eltépve

"Egy ideje tévé nélkül élek. Reggel nem ébreszt egyik műsorban sem politika vagy bárgyú beszélgetés. A napközbeni tv-shopok sem terhelik az agyamat. Délután nem kell színvonaltalan sorozatokat nézi. Kora este nem látok hírműsort. Főműsoridőhöz közeledve nem kell celebeket figyelnem, vagy éppen főzőcskeműsort. Nem kell, hogy érdekeljen, mi van barátok közt, jóban-rosszban. Este nem kell valami gagyi nyolcadosztályú hálivudi filmet nézni.

Nincs tévém. Nyugalom van. Lehet könyvet olvasni, a feleségemmel még több időt tölteni és a kommunikáció más formáinak hódolni..."