Médiarés

A fenntartható fejlődés - a gazdasági, környezeti és társadalmi értékek és érdekek integrált és kiegyensúlyozott kezelése - elsősorban nem márkakérdés, hanem az üzleti stratégia szerves részeként a vállalat mindennapi működésének alapvető része. Ebből persze az is következik, hogy érinti a kommunikáció és márkaépítés területét is. Ahogyan korábban a minőség, ma már egyre inkább a fenntartható működés is beépülhet a márkákba, azaz a vevő azonosítja a vállalatot a fenntarthatósági értékekkel.

Sajnos sokan még nem ismerték fel, hogy a kommunikációs tevékenységnek stratégiai jelentősége is van, egyelőre sokak szerint csak az üzleti célok, szervezetek igényeinek kiszolgálására korlátozódik.
Nagyon kevés vállalat foglalkozik még a fenntarthatósággal stratégiai szinten. Egyelőre a nemzetközi szinten is működő nagyvállalatokra jellemző ez inkább.
Manapság még rövidtávra gondolkodnak a cégek, kevesen fejlesztik tudatosan márkáikat.

Ugyanakkor ma már trendi környezettudatosnak lenni. A választóvonal a divat-környezettudatosok és a valóban így gondolkodók között a hitelességnél lehet: elhiszem-e a cégnek, hogy komolyan gondolja, hiteles-e amit mond, tesz.
Ezért a fenntarthatósági fejlődés nem csak a kommunikációnál jelenik meg, hanem a cégkultúra egészében is. Belülről kell ezt megélni, e szerint építkezni és boldogulni a piacon.

Nagyon vékony a határ a TCR, a CSR, a környezettudatosság es a fenntarthatóság között. Sőt, sok az átfedés, és ezt vagy azt sok cég nagyon tudatosan csinálja. Például a kultúra, a sport, az életmód támogatása ilyen határeset.

A fenntarthatóságra jó példa, hogy egyre több vállalat tér át az elektronikus formátumú pénzügyi jelentésekre, beszámolókra a nyomtatott kiadványok helyett.
Az élelmiszeriparban példa az INBÉ elterjedése a termékeken, hiszen ez segít a fogyasztóknak a kiegyensúlyozott táplálkozás kialakításában és a megfelelő adagok megállapításában. Ez pedig ugyanúgy fontos fenntarthatósági ügy, mint a széndioxid-kibocsátás.

Sajnos a sajtó hírként ritkán számol be pozitív témákról, ügyekről, ezért nehéz ezeket a jó híreket terjeszteni.

A cégek, gyártók, kereskedők gyakran fordulnak marketingügynökséghez azért, hogy elősegítsék termékeik értékesítését.

A megrendelő, ügyfél ekkor egy briefet készít az ügynökség felé.
A brief mindenekelőtt tartalmazza magát a hirdetendő terméket, szolgáltatást, annak leírásait. Előfordul, hogy már maga a megrendelő járt utána, készíttetett kutatást, hogy milyen a termék piaca.

Mindenkor fontos tudni, hogy mi egy hirdetéssorozat, kommunikációs aktivitás célja. Milyen konkrét célt szeretnénk elérni a marketingkampánnyal.
Fontos meghatározni a célcsoportot. Kiket, milyen rétegeket, milyen típusú embereket szeretnénk az adott kampánnyal elérni, azaz kik tudjanak meg valami fontosat a termékről.
Egy briefben érdemes meghatározni egy üzenetet, stílust is, hogyan érje el a célcsoportot a kampány, de ezt a megrendelő hagyhatja az ügynökségre is. Ha az ügynökség felkészült, a fenti szempontokat mind saját maga is leellenőrzi, értékeli, hiszen a későbbi munka ezek alapján születik.

Alapkérdés egy marketingkampány megtervezésekor a megfelelő időzítés. Mikor érdemes a kampányt indítani, mikor érhető el a kampány célja a leghatékonyabban? Ugyancsak fontos a regionális szűkítés is, mely területen szükséges és érdemes a kampányt lebonyolítani.

A brief ezeken kívül tartalmazhatja a kampányban preferált médianemeket, már meglévő kreatív anyagokat, méreteket, arculati elemeket.
A brief tartalmazza a kampányra szánt költségvetés nagyságrendjét és a határidőket is.

Van néhány megoldhatatlan probléma, amelyek ki tudja, meddig rombolják még az ország imázsát. Bosszantóak eszek Magyarországon belül, és külső megítélésünket sem javítják.

Nagy és örök téma a magyar vezetési kultúra. A magyarok közül kevesen tudnak jól és intelligensen vezetni. Udvariatlanok, lassúak és agresszívek a magyar autósok. Ha beáll egy útszakasz, akkor nagyon kevesen jönnek rá, hogy léteznek elkerülő útvonalak. Kevesen választják a kisebb forgalmú utakat, inkább mindegyik áll a dugóban. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy egy zöld lámpánál csak néhány autó képes átérni, mert nagyon lassan eszmélnek rá, hogy mehetnének. Amikor az első elindul, a második még nem is tette egyesbe a kocsit. Az egymás mögött álló autók mindig másodpercekkel később indulnak el. Van olyan ország, ahol amikor zöld a lámpa, akkor a tízedik autós is elindul, mert megbízik az előtte lévőkben és tudja, hogy azok is megindulnak. Úgy azért jóval többen átérnek egy zöldön.

A 4-es metró sosem fog elkészülni. Hogy van az, hogy megterveznek egy metrót, annak van egy költségvetése, aztán csodák csodája milliárdokkal többe kerül a valóságban.
A csatornafedelek még mindig csak elvétve vannak szintben.
Az építőiparban körbetartozás van, és sokadik al-al-alvállalkozó, aki a munkát valójában végzi, már csak aprópénzért dolgozik, a fővállalkozó meg milliárdokat keres. Nem véletlenül, ez is politika.

Rengeteg büdös hajléktalan ül a buszokon. Aki kocsival megy, csak "Fedél nélkül"-árussal találkozik egy-egy kereszteződésben, de a közösségi közlekedést igénybevevők mindenféle bűzt érezhetnek az ilyen típusú emberből.

Miért van az, hogy még mindig van olyan egészségügyi intézmény, ahol az ember órákat áll sorba, hogy vért vegyenek tőle vagy megvizsgálják. Hogyhogy nem sikerült még feltalálni az előjegyzési rendszert? Az sem helyes magyarázat, hogy „mer’ az drága!”, ugyanis egy kis füzet is megteszi, hogy az előjegyzést vezesse a recepciós. Még a sorszám is sokat könnyítene a helyzeten. Mert ugye a vizitdíj bevezetésekor felvettek néhány takarítónő külsejű hölgyet, akik vizitdíj-nyugtát adtak, és jó esetben sorszámot. Azok még mindig ott ülnek, pedig se vizitdíj, se sorszám, se előjegyzés. Takarítónő külsejű hölgy helyett megtenné egy normális tájékoztató tábla is, hogy mi merre van…

A hivatalok is rombolják az ország megítélését. Az önkormányzatokban rengeteg a léhűtő, 30 éve ott dolgozik, de ennyi év alatt sem dolgozott le 40 órányi munkaidőt. Pénteken 12:30-kor ciánoznak a hivatalban, ott hétfőn reggel 10-ig senki nem mozdul meg, hiszen 8-től kávézni és cigizni kell. Az APEH-nál az adatfelvevő egy ujjal gépeli az ember nevét, de megkérdezi, hogy Tóth téhával?

…és nyugdíjosztáskor mindig tömeg van a bankokban. Ma már városban a postás nem viszi ki a nyugdíjat? Persze még mindig jobb a nyugdíjas, mert az csak lassú, mint a „segélyreváró”, mert az még ordít is, és írni sem tud.

A coachingról már sokat írtunk itt a Médiarés blogban. Tekintsünk át néhány olyan értéket teremtő kompetenciát, azokat a képességeket, amelyeket a gyakorlatban is alkalmazni tud egy vezető. Ha ezekkel baj van, vagy nem rendelkezik velük megfelelően, akkor érdemes külső segítséget kérnie.

Önbizalom
Szükséges, hogy a vezető bízzon a saját és csoportja képességeiben. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy a lehető leghatékonyabb csapatot állítsa össze.
Ha a vezető bízik a csapatában, akkor elhiszi, hogy a megfelelő szakemberek jó javaslatokat fognak tenni egy-egy probléma megoldására. A csapat tagjainak érezniük kell, hogy megbízik bennük vezetőjük, ez nagyban motiválja is őket.
A csapat együtt képes egyre nagyobb kihívást jelentő feladatok elé állni. A vezető vállalja saját és csapat döntéseit.

Együttműködő-képesség
A vezető hatékonyan tud együttműködni a cégen belüli közvetlen munkatársaival, és a távolabbi személyekkel és szervezetekkel is. Tudja, hogy a jó együttműködés eredménye több mint az egyes résztvevők munkájának összessége. A jó vezető ezért nyitott, kikéri mások véleményét és építő kritikáját.

Ráhatás és befolyásoló képesség
Fontos, hogy a jó vezető rá tudjon hatni munkatársaira, legyen képes befolyásolni őket, tudjon megfelelően motiválni. Nem a kétértelmű manipulációról van itt szó, hiszen az negatívan hat. Fontos, hogy a ráhatás legyen nyílt és egyértelmű, és egy pozitív cél érdekében vessük latba a munkatársaknál.
Ha a vezető erre képes, akkor be tudja lelkesíteni a munkatársait, támogatást tud kapni az eredmények eléréséhez olyan helyzetekben is, amikor munkatársaknak egyébként nem feltétlenül volna kötelező segíteniük. Bár már lejárt a munkaidejük, vagy szabadságon vannak, vagy nem tartozik a felelősségi körükbe, ők mégis segítenek megoldani. Voltaképpen azt érdemes elérni, hogy a munkatársaknak is fontos legyen a siker, a feladat sikeres elvégzése.
A hiteles vezetők egyik legfontosabb kelléke ez a képesség.

További hasonló és fontos vezetői értékekről egy később posztban írunk.
 

Manapság az egyetemeken kívül számos középfokú oktatási intézményben és szakiskolában tanítanak marketinget és PR-t. Nem csodálkozunk azon, hogy a magyar kreatív szakma színvonala nem tud megújulni, látva ezeket a képzéseket.
Még a tanárok csak-csak, de a diákok!

Hemzsegnek a marketing ügyintézők, a szakmenedzserek és a PR-asszisztensek.

Manapság sajnos az tanulja a szakmát, aki nem szégyelli.
Egy-egy ilyen órára beülve meglátjuk, hogy a diákok nemhogy a marketing bonyolultabb összefüggéseit nem értik, hanem még az sem feltétlenül tudják, hogy a tévéreklámon kívül másféle hirdetési formák is léteznek. Persze erre van a tanerő, hogy csiszoljon a tudásukon, hogy aztán a vizsgán átmenjenek. Ez a többségnek azért sikerül, ezért is fanyalgunk a színvonalon.

Reméljük, az egyetemeken legalább magasabb szintű érdeklődést tanúsítanak a hallgatók…
 

Korábban már írtunk róla, hogy sok reklám klisével dolgozik. Könnyen azonosítható dramaturgiai struktúrával vagy ötlettel rendelkeznek.

A klisék lehetnek hasznosak, emlékezetesek, könnyen megjegyezhetőek vagy akár humorosak, önmaguk paródiái, a legtöbbször azonban egyszerűen ötlettelenné, közhelyessé teszik a reklámokat.

Néhány újabb klisétípus a reklámokban:
A demonstrációt akkor használják, amikor a termék vagy szolgáltatás tulajdonságait igyekeznek objektív köntösben bemutatni. A terméket próbáknak vetik alá, köztük olyanoknak is, amelyek a hétköznapi életben nem fordulnának elő.
Ide tartoznak a TV-shopban bemutatott szeletelő gépek, testmozgást segítő gépek vagy akár a mosópor-reklámok is, amikor megmutatják nekünk, hogy mi történik, ha gyermekünk fűvel, borral, vérrel, olajjal és bébiétellel egyszerre önti le magát.

Klasszikus fogás, amikor a reklám felvet egy problémát, amely szinte megoldhatatlannak tűnik, végül azonban a termék bebizonyítja, hogy mégsem az. Az üzenet megfogalmazása változatos lehet, a felvetett probléma pedig lehet realisztikus vagy éppen stilizált, játékos, humoros.

Ehhez hasonló, de általában kevésbé ötletes az egyik legrégibb, legelhasználtabb reklámformula az előtte-utána. A termék használata előtt még gombás volt a lábunk, korpás a hajunk, de aztán a termék – csodák csodája – beteljesítette funkcióját, és megoldotta a problémát.