Médiarés

Wolf Gábor marketing-tanácsadó szerint a kormány a marketinggel tudná a leghatékonyabban támogatni a magyar kis- és középvállalkozásokat, mert az azonnal és hosszú távon is erősíti a profittermelő képességet. 

Egy államilag finanszírozott médiaügynökség létrehozását javasolja Wolf Gábor, amely a kis és középvállalkozások számára nyújtana segítséget. Manapság egy kis cég gyakorlatilag kiszorul az országos médiából, de szinte egyáltalán nem fejt ki marketingtevékenységet. Ezen a versenyhátrányon enyhíthetne egy állami kkv-médiaügynökség, amely nagy tételben, kedvezménnyel vásárolna reklámhelyeket, s azokat önköltségi áron értékesítené kizárólag kkv-k számára.

A mikro-, kis- és középvállalkozások kénytelenek nyomott árakon dolgozni, mert nem tudják az áraikat elfogadtatni a piaccal, kellő marketing ismeretek híján árversenybe kényszerülnek. A verseny nyertesei azok a nemzetközi nagyvállalatok, akik akár gyengébb termékminőséggel, de a jobb marketing révén elveszik a piacot a magyar kkv-k elől: náluk csapódik le a profit.
A kormánynak ösztönözni kellene a kisvállalatokat a marketingre, elérhetővé kellene tenni a marketing alapismereteket és támogatni a marketing eszközök alkalmazását.

A nagy médiafelületek továbbra is megélnek a tömegelérésből, de előtérbe kerülnek a teljesítmény alapú kampányok.

Jelenleg a globális reklámköltésnek kevesebb mint 10 százaléka fordítódik olyan kampányokra, amelyek meghatározott célcsoportot érnek el, melynek tagjai más és más módon, személyre szabottan kapják az üzenetet.
 
A személyre szabottság, a célzottság, és ezzel összefüggésben az átláthatóbb, teljesítmény alapú kampánytervezés a digitalizálódás nyomán kerül mind inkább előtérbe. Néhány év múlva a tévék, a nagy példányszámú újságok és a vezető portálok továbbra is megélnek a jelenlegi modellből, azaz a hirdetők "kilóra" vásárolják a megjelenést.

Eközben viszont a kisebb médiatulajdonosok arra számíthatnak, hogy őket teljesítmény alapon fizetik ki a hirdetők. Azaz az lesz az elszámolás alapja, hogy például hány leadet, sőt, eladást sikerült generálni a megjelenések nyomán. Ebben a modellben tehát nem is az elért fogyasztók száma a legfontosabb, hanem a médium azon képessége, hogy hasson a fogyasztói viselkedésre, s ezzel bekövetkezzenek a hirdető által várt piaci aktusok.

Egy posztunkban mutattunk már olyan hirdetéseket, amelyek bár különböző dolgokat hirdetnek, hasonló ötlet alapján működnek.
Most következzék néhány újabb ilyen érdekes egyezés.

Vajon mit hirdetnek üvegfelülethez nyomott, eltorzult arcokkal?

Sokszor vannak emberek a plakátokon. Az jó ötlet, ha olyan a citylight, mintha az ember a plakát belsejébe volna zárva. Vagy mégsem olyan jó? Másoknak is eszébe jutott?

Manapság elterjedt fogás, hogy fotópályázatot, filmpályázatot hirdetnek cégek. Mások ötleteire vágynak. Ezzel generálják az online megjelenéseket, komoly ingyenreklámot kapnak, hiszen, aki ilyenkor kamerát, fényképezőgépet ragad, az a márkával foglalkozik, felmegy a honlapjára, sőt arról gondolkozik, tovább adja, közösségi médián megosztja. Rendkívül olcsón vagy ingyen juthat óriási tömegekhez.
Nemcsak a cég, hanem az ilyen kampányt szervező ügynökség is okosan jár el, hiszen minimális ráfordítással komoly sikereket érhet el, úgy anyagilag mint erkölcsileg. Ha a pályázaton résztvevő filmek jók, akkor nagyszerű, hiszen a márka boldog, az ügynökség is sikeres volt. Ha nem jók – és többnyire nem jók a beküldött filmek -, akkor volt egy kis olcsó kampány, az sikeres is volt, legfeljebb a márka részéről ismét úgy gondolják, hogy visszatérnek a klasszikus, unalmas ATL-es megoldásokhoz, mert abban szerintük nincs rizikó.

Hasonló olcsó, pofon egyszerű megoldás, és mégis világszerte nagyot durrant, amikor a queenslandi turisztikai hivatal meghirdette a világ legjobb állását. Sok jelentkező közül a győztesnek a korallzátonyokon kellett posztolnia, a média rácuppant erre. Hatalmas tömegeket értek el, rendkívül olcsó volt, és mindenki róluk beszélt. Ügyes.

Most a Superbrands indított gyér utánlövést, a kedvenc márkáról lehet kisfilmet készíteni és feltölteni.
A reklámok önmagukban unalmasak, egyre nagyobb a reklámkerülés, nem csoda, hogy celebeket, zenekarokat is kell termelni. Az új civil arcokkal – úgy gondolják – ismét eladható egy darabig a magazin, a bulvárlap, megtölthető velük az internet.
Gyaníthatjuk, hogy erről a módszerről még sok bőrt le fognak húzni.
 

Írtunk már a Médiarés blogon a klisékről, és még fogunk is bőven.

Az első reklámban a márka szeretete erősebb mindennél, az mindent megér.
A második arról szól, hogy mi az egyetlen hátránya egy jó terméknek.
A harmadik meg arról mesél, hogy a termék erőssé tesz.
... kissé klisé mindegyik, de talán mégis értékelhetőek.

A Toyota így bomlasztja a családokat...

Azt gondoljuk, olyan könnyű és jó lottónyertesnek lenni!

A tánc az életed?!

1959-ben Eleanor Roosevelt ex-firstlady győzködte az amerikai tévénézőket, hogy vegyenek Good Luck margarint. 2009-ben Hernádi Judit koleszterinszintjét csökkentette a Flóra. Ötven év eltelt, de a módszer mit sem változott. Az ilyen és ehhez hasonló, jól bevált, visszatérő mintákat könnyen megértik a nézők, és a reklámosoknak sem kell újabb és újabb megfogalmazási mód után kutatni. Kérdés, hogy mikor érdemes a klisékhez nyúlni és mikor tesz inkább rosszat a márkának a megszokott forma.

Sajnos, klisék nélkül nincs reklám, sőt az is egyértelmű, hogy ezeket sokszor kell használni. A hasonló alapokra épülő reklámok nem feltétlenül válnak közhelyessé, a játékfilmek többsége is jól azonosítható dramaturgiai-műfaji vázakra épül, ez mégsem eredményez minden esetben unalmas megoldást.

Az elcsépelt reklámközhelyek valakit kifejezetten bosszantanak, valaki minden alkalommal jót nevet rajtuk, átéli őket, rajong értük. A reklámosok gyakran használják, mert előfordulhat, hogy nincs jobb ötletük, de ha volna is, az ügyfelek örülnek neki, mert szerintük ismét beválik, ha már egyszer bevált.

Egyes kreatív szakértők szerint néhány alapötletből le lehet vezetni a reklámok nagy részét. Később néhány dramaturgiai alapötleten keresztül be is mutatjuk ezt a szürkeséget, most először néhány szlogennel melegítsünk be:

Jobb veled a világ - 2004-ben a Westelből T-mobile lett.
Mindig veled – Később ezt a szlogent használta a T-mobile (2007).
Együtt. Veled – T-mobile
És te hogy vagy? – Vodafone 2001.
Csak rólad szól – Később ezt használta, és használja most is a Vodafone.
Közel hozzád – Pannon
Egyszerűen neked - Telenor

Valóban ennyit sikerült kiötölniük a kreatívoknak, ők erre fizetést kaptak, az ügyfél erre költött el milliárdokat, és mi ezen szlogenek hatására vettünk telefont és használtuk a hálózataikat? Ugye nem?!